A 19. századi fejlődés egyik alapvető jellemzője a professzionalizáció megjelenése, amelynek következtében létrejönnek a magasan iskolázott, befolyásos szakértelmiségi csoportok. Némi időeltolódással megjelennek a német, majd a magyar tanítóképzésre irányuló törekvések, és ezzel párhuzamosan létrejön a népiskolák tanítóinak szakmai csoportja a felsőbb iskolák tanárai mellett. A népiskolai tanítóknál megjelenik az igény a gyakorlati tudásra. Ez a tudás lesz a 19. század második felében a népiskolák gyakorló szakemberei tudásának alapja.