Az ember morális fejlődése kisiskolás korban éri el azt a szakaszát, melyben ítéletei már többnyire autonómak. Az, hogy egy egyén életében mit jelent a „jó”, és mi számít „rossznak”, az a gyermekkori élethelyzetek, örömök és traumák függvényében körvonalazódik; ezek hatására egy átlagos fiatal 14 éves korára már képes önálló érvekkel alátámasztani személyes ítéleteit. De hogyan alakul a morális fejlődés a gyermekotthonokban nevelkedő gyermekek személyiségében? Miként befolyásolja meggyőződéseiket a bántalmazó szülői közeg, hogyan hat a kérdésre az ingerszegény intézményi környezet és a sorstársakkal való folyamatos összezártság? Kutatásom során strukturált interjúk segítségével kívánom megválaszolni a feltett kérdéseket. Olyan 14 és 18 év közötti fiatalokkal folytattam beszélgetéseket, akik többszörösen traumatizált élethelyzetből kényszerülnek megítélni, hogy számukra ki a jó, és ki a rossz ember.